Kokas Klára Kokas Klárát az ember személyiségének csodálata vezeti tanítói munkájában. A személyiséget segíti kibontani, megismerni, megerõsíteni. Zenével és tánccal mûveli e nagyon is bonyolult valamit, amit mindenki összetéveszthetetlen lényegeként hoz magával a világra. A gyerekek, akiket megtanít a mozdulat szabadságára és a zene szeretetére, azt a titkot lesik el tõle, hogy miként juthat el egy önmagába zárt ember a másik önmagába zárt emberig. Miként szólaltatja meg a mûvészet a testünket és lelkünket.” /Nádas Péter/ Kokas Klára zenepedadógus és zenepszichológusként hazai és külföldi iskolákban és intézményekben dolgozott. A kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet docense volt. Õ vezette az elsõ amerikai Kodály Intézet kutatási programját Bostonban. Komplex esztétikai nevelési kísérletet vezetett a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett iskolareform – kísérletben. Kezdetben a zenei nevelés transzfer hatását vizsgálta, majd a zenei neveléssel történõ képességfejlesztéssel foglalkozott elméletileg és a gyakorlatban is. Fõ területe a zene és a mozgás együttes felhasználása a személyiségformálásban. Kodály Zoltán a tanára, s egyben mestere volt, „iránytûje” lett. A kodályi gyökerekbõl táplálkozó pedegógiájába beépítette a szabad mozgást. Rájött, hogy a zene ihlette improvizatív mozgások a gyerekek személyiségének kibontakozásához vezetnek, érzelmeik kifejezõjévé válnak. Kodály szerint a zene a méhen belüli fejlõdésre hat. Ahogy Kodály mondta: kilenc hónappal a megszületés elõtt „Az anya nemcsak testét adja gyermekének. A lelkét is a magáéból építi fel.” /Kodály Z./ A kisbabák, kisgyermekek még hozzák magukkal intenzív mozgás-igényüket, és igazi, spontán örömmel reagálnak a zenére. Késõbb sem szóban adnak számot sokáig zenei élményeikrõl, hanem mozdulataikkal. Sajnos zenei nevelésünk felhasználatlanul hagyja ezt a spontán mozgást, pedig a zene lényegéhez ez viszi közel õket. „A mi gyerekeink nem táncolnak táncot. Mozdulataik nem kimûveltek, nem színpadra készülnek, és mégis táncolnak Händl - concertóhoz, Bach – kantátához, Haydn kvartettekhez, Mozart – Bartók versenymûvekhez is, csupa olyan zenéhez, amelynek hagyományaink szerint ülõ közönsége van, mozdulata nincs. A zenét élik át a maguk mozdulataival. Ahogy a testük átveszi a zene rezgéseit, spontán mozdulataik születnek.”/ Kokas: „A zene felemeli a kezeimet.”/ Kokas Klára kimûvelt módszerét tanfolyamain adja át. Tanítványai nagy része tanár. Így az Õ tanításai tanítványain keresztül sugároznak tovább. Képzési programjai egymásra épülõ rendszerûek: 1. „Félfigyelembõl teljes figyelembe” Kezdõ Kokas tanfolyam „Kokas Klára zenébõl indított módszere gyermekek harmonikus fejlesztésére.” I. 2. „Zenébõl fényeket” Középhaladó Kokas tanfolyam „Kokas Klára zenébõl indított módszere gyermekek harmonikus fejlesztésére.” II. 3.”Látni és láttatni” Haladó Kokas tanfolyam „Kokas Klára zenébõl indított módszere a gyermekek harmonikus fejlesztésére.” III. Kokas Klára módszere az értékes zene befogadására, az önkifejezõ mozgásra, a szavakon túli kifejezõ képességre, kreativitásra, empátiás figyelemre tanít. Bemutatkozom „Aki lehajol a gyerekekhez, görbén marad. Aki közéjük telepszik, a szemükbe nézhet.” /Kokas Klára/ Németh Márta vagyok, húsz éve tanítok örömmel kisgyerekeket. Több féle iskolában gyûjtöttem tapasztalatokat: tanítottam alternatív iskolában, zenei iskolákban. Évekig énekeltem kórusban fuvoláztam zenekarban, több népi hangszeren is játszom. Kokas Klára kurzusát 2007-ben végeztem el. Klári néni kisugárzása erõt, hitet, feladatot adott, új ösvényeket világított meg számomra, hogyan repíthessem, szabadíthassam fel tanítványaimat a zene és a képzelet szárnyán. Jelenlegi iskolám mûvészeti vezetõje a délelõtti tárgyak közé iktatta be a zene-mozgás foglalkozást. Két éve kezdtem el osztályomban a „Kokas módszert”, s egy éve egy másik osztályban is vezetem a Kokas Klára zenepedagógiája szerint szervezett zenei foglalkozásokat. Néhány hónapja lakásomon is foglalkozom gyerekekkel e módszer szerint. Azóta egyre több csodát élünk át együtt a gyerekekkel hétrõl-hétre. Óriási élmény látni a gyerekek felszabadult táncát, boldog, sugárzó arcát, hallgatni színes meséjüket. Kokas Klára szerint a zenét nemcsak fülünkkel halljuk, hanem egész testünkkel érzékeljük. A gyerekek pillanatok alatt eggyé válnak a zenével, s nemcsak mozdulataikkal fejezik ezt ki, hanem örömmel mesélnek is átváltozásaikról. Teljes lényükkel élik át a zenét és az örömöt, mivel mozdulataikkal is részeseivé válnak. A zene – foglalkozásokról „A zene felemeli a kezeimet és játszik velük.” „A zene gurít engem és akkor gurulok.” /Orsi és Bulcsú szavai „Tüzet viszek”. Tv film/ Foglalkozásainkon egymásba kapcsolódó folyamként követi egymást az éneklés, megjelenítés, zenehallgatás, mozgás-tánc, mesélés, festés. Mindig körben énekelt népdallal indítunk, aztán „átváltoztatjuk” a dal szövegét, beleszõjük a nevüket is, s mozdulatokat rögtönzünk hozzá. A közös ének, játék közel hozza a gyerekeket egymáshoz, átváltozásaik elvarázsolják õket képzeletük világába. Az így elõkészített légkörben kapják a gondosan kiválasztott zenét, melynek Kokas Klára szerint legfõbb ismérve, hogy „lélek legyen benne”. Elhalkulunk, összebújunk összekuporodva, mint egy fészekalja, ezután csendül fel a néhány perces komolyzenei, vagy népzenei részlet, melyet elõször csendben hallgatnak, majd sokszor egymás után eltáncolnak. Lehet Mozart, Bach, Haydn, Vivaldi vagy afrikai dobzene, román népzene, erdélyi dorombzene… A gyerekek egyaránt nyitottak mindenre. De az már a mi felelõsségünk, hogy mit adunk nekik lelki táplálékul. Ha tiszta, nagy zenékkel találkoznak, áhitatot, szenvedélyt, feszültséget s feloldást élnek át. Az ihletett zene végül megbékélést sugall. Kokas Klára szerint a zenét könnyû elveszíteni, fél figyelemmel hallgatni. Ezért már az elsõ perc elõtt megkeressük a csendünket. A lélek várakozó pillanata ez. Az elsõ hangra figyelés egybekapcsolódik a zenére tett elsõ mozdulattal. Rövid, 2-3 perces zenerészlet alatt teljes figyelmükkel képesek részt venni. Alapelv, hogy e rövid részletet tízszer is meghallgatják egymás után. Minden ismétlésnél mélyül az élmény, egyre inkább megmerítkeznek benne, közben saját belsõ világuk részévé válik az. S kezdõdhet az átváltozás, és a befogadás. Ámulatomra már néhány alkalom után kis csoportokba álltak össze, s hárman-négyen egész történetet rögtönöztek mozdulataikkal együtt. Elõtte szavakkal nem kommunikáltak. Értették egymást szavak nélkül is. Táncuk után pedig csak úgy áradt belõlük a mesefolyam végtelenül. Ezután elõre elõkészített festékeikkel a színek-formák nyelvén is tovább élt a zene, a dallam. A gyerekek festményei még mélyebben mutatják meg a szavakkal kifejezhetetlent. A zenei részlet már sokadszorra csendül fel, õk átszellemülten festenek, s kérik, hogy újra és újra halhassák, s újra megmerítkezhessenek benne. Nyugalom és béke ül festés közben arcukon, boldogok. Végre önmagukat adhatják. S mesélhetnek alkotásaikról, ilyenkor mindenki rájuk figyel. Megtisztítja, fölemeli õket a zene, az átváltozás. A testükkel-lelkükkel-szívükkel átélt mozgás. Végül körbeülünk, gyertyafényben, egymást átölelve szép énekszóval búcsúzunk egymástól. Bár még egészen az elején járok az útnak, rengeteg meglepetést tartogatott az eddig megtett út is. Áron, Balázs, Misi eleven, nyugtalan kisfiúk. Elõször erõteljesen, gyorsan össze-vissza kanyarogva táncoltak négykézláb, erõszakos arckifejezéssel. Majd hirtelen váltottak, lelassultak, mozdulataik hirtelen finomakká váltak, s nagy egyetértésben, összhangban táncoltak tovább. „Romboló gépek voltunk, mindent szétzúztunk magunk körül. De egyszer csak sündisznó kilyukasztotta a kerekünket, és elmondta, csak akkor cseréli ki a kerekeket, ha ezután csak ÉPÍTENI fogunk, rombolni soha. Attól a naptól fogva – új kerékkel – csodaszép dolgokat építettünk. „ /Mitõl szelídültek meg?/ Csenge, /akinek szülei éppen válófélben vannak/ év elején még vidáman röpdösött a zenére, aztán egy napon csak kívülrõl kezdte szemlélni a gyerekeket, akik felszabadultan táncoltak. Elmerülten, szomorúan sétálgatott körülöttünk. Ugyancsak meglepõdtem, amikor szóló táncot kért, s elõtte szeretett volna mesélni. „Egy sötét erdõben molyongtam, s eltévedtem. Nagyon féltem, de egyszercsak sok-sok kis állat bújt elõ, megsimogattak, megvígasztaltak, segítettek. Eltáncolhatom így újra a történetet? S ahogy újra felcsendült a muzsika, az egyik osztály mókussá, nyuszivá, madárkává változott, simogatták, körbetáncolták Csengét, akinek hirtelen felderült az arca, s végül õ is táncra perdült az õt körbevevõ kis „állatsereggel”. Beleborzongtam. Csenge jelezni tudott, s a gyerekek megértették, megérezték üzenetét. Azóta a hétköznapokban is megértõbbek vele… „Az a legjobb az iskolában, hogy zene-mozgáson megtanultunk szavak nélkül is beszélni: a mozdulatainkkal”. /Sári 2.o/ Tapasztalataim „Nálam nem a zenét, hanem a hozzá vezetõ érzékenységet tanulják. Munkaeszközeim: a nagy zenék, a meghittség, és a gyermeki képzelet”. /Kokas Klára/ A gyerekek mozdulatainak szabadsága segíti a zene mély befogadását. Óriási a változás a passzív zene hallgatáshoz képest, ahol tétlenségre vannak utalva, itt pedig mindenükkel, testükkel, lelkükkel átélik a zenét. Eggyé vállnak vele. Énekelni, körjátékozni nagyon megszerettek. Órák közben is frissítésként sokat énekelünk, de legnagyobb örömömre sokszor szünetben maguktól zendítenek rá egy-egy kedvenc gyermekjátékukra, dalukra. Baráti kapcsolatok gyökereztek a közös táncok élményeibõl. Más problémával küzdõ társukkal is megértõbben, elfogadóbban viselkedtek ezután, hiszen itt mindenki új oldaláról mutatkozhatott be. Az ügyetlenebbeket megsimogatták, biztatták, a kreatívabb, nyitottabb gyerekek pedig újabb és újabb ötleteket adtak társaiknak. Év elején sok gátlásos kisgyerek éppen ezeken az órákon tudott igazán felszabadulni, itt tudta igazán megmutatni önmagát. Ki tudták mutatni a szeretetüket. Képzeletük szárnyakat kap, hisz végig belsõ, intenzív képeket hoznak létre. Kilépnek a sémákból, újat hoznak egyszerit s megismételhetetlent. Sokat fejlõdött beszédkészségük, szóbeli kifejezõkészségük. A szótlanok szinte észrevétlenül szólni akarnak: saját eltáncolt meséjüket elmesélni. Nemcsak eltáncolják, de „kibeszélik”, elmesélik félelmeiket, örömeiket is. És sokan figyelnek is rájuk. Érzelmi életük gazdagodik. Érzelmeiket ki merik, s ki is tudják mutatni. Érzelmeik indítékot kaptak a zenébõl, de a zene kötöttséget is ad, kedvet is érzelmeik számára. De önként vállaltat. Festés közben a zene hatása festményeik nyelvén is kisugárzik. Élénk színû, dinamikus képeket festenek. Ecsetjüket sokszor szinte a zene lüktetésére mozgatják. A színekkel-formákkal való játék nagy öröm számukra. Szívesen mesélnek festményeikrõl. Gyönyörû képek születnek – saját fantáziájuk alapján. Néhány kisgyerekrõl kiderült, hogy igazi bohóc: õk varázslókká, bohócokká változtak táncaikban, s megkacagtattak mindenkit. Óriási energiák törnek belõlük, - építõ energiák. Mindenki kivétel nélkül táncolni, szólózni, festeni akar, s persze saját történetét elmesélni, ahol a rossz fölött mindig gyõzedelmeskedik a jó. Lelkesedésük határtalan, most már nincs megállás, vinnem kell õket tovább ezen a gyönyörû úton. A zene szárnyán….. Isten áldása kísérjen, szeretettel Klári néni Klári néni „útravalója”